sorsok

"Nem szoktuk egymásnak azt mondani, hogy 'két szemed van', sem azt, hogy 'öt ujja van a kezednek'. Ha pedig mondanánk, igen furcsa reakcióra számíthatnánk, s nem pedig arra, hogy: 'Nahát, igazán? Ez nagyon kedves tőled!'. Akkor miért is olyan nagy szám, ha azt mondja valaki, hogy 'milyen szép, csinos, jóképű, határozott, kedves, okos, vagy bölcs vagy'? Gondolkozz el ezen, milyen beteges és sérült mentalitás kell ahhoz, hogy ez nem természetes, hanem szomjazzák a bókokat, elismeréseket, sőt valaki kifejezetten ennek él. Van, akit pár szép szóval megfektethetsz, leveheted a lábáról, elcsavarhatod a fejét és ezt a gazdaság is kihasználja, hogy horogra akassza a célközönséget. Legyen természetes, hogy jó ember vagy. 'Nemes jellemmel', ragyogó tekintettel és egészséges, esztétikus testtel. Ez pedig szubjektív, széles skálán megfogalmazható dolog, nem kell hozzá valami ideálnak sablonosan megfelelni. Lehet szép és jó ember az alacsony, magas, szálkás és telt, az is akinek öt ujja van és az is, aki sérült. A lényeg, hogy testi-lelki-szellemi egységben legyen önmagával, az élettel, és mindent megtegyen, ami rajta múlik, illetve teljes szívvel fogadja el, amin nem változtathat. Hiszen a sugárzó boldogság alapja, hogy nyugodtan szembe tudjunk nézni magunkkal, mert tiszta a lelkiismeretünk és nem gyötörjük, sem feszélyezzük magunkat, az önmagunk elől is lehazudott dolgok miatt, amik emésztenek a mélyben. Az önelégültség, önteltség és önámító beképzeltség természetesen nagyon nem ez az állapot. Sőt, egy igen trükkös zsákutca!" Sümegi Péter