lyan dologról van szó, ami az életünk szerves része lett, ha akarjuk, ha nem, ha tudomásul vesszük, ha nem. A múlt század végén több technikai vívmány is megzavarta a mi jó öreg „ősanyás” gyermeknevelésünket. Ezek közül csak kettőt ragadnék ki, a két legfőbb mumust, a számítógépet és a televíziót.
Ó, hogy Önnek is megvan erről a véleménye?
Nem csodálom, hiszen lehet hogy csak a szomszéd szobába kell benéznie és gyermeke görnyedt háttal esze-veszett módon üti a számítógép billentyűzetét és játszik, vagy „csetel”, jobb esetben a világhálón szörfözve gyűjti be a friss információkat a világ tudományos és hétköznapi dolgairól.
Mitől függ, hogy mire használja az adott gépezetet?
Leginkább Öntől! Ha a gyermek azt látja, hogy a szülők és a nagyobb testvérek a számítógép előtt ülnek, akkor is, amikor más szabadidős elfoglaltságokat is lehetne űzni – sportolni, kirándulni, olvasni, társasozni, beszélgetni egymással, valós barátságokat ápolni -, akkor joggal vonhatják le azt a következtetést, hogy ez a normális kikapcsolódási forma.
Valljuk be, egy nehéz, rohanós nap után hazatérve, hajlamosak vagyunk mi magunk is elvonulni a virtuális világba és a való világ dolgait a háttérbe szorítani. Kontrolláljuk magunkat is és járjunk elől jó példával!
Játék notebook
Ma a játékpiacon is megjelentek az óvodás- és kisiskolásokat célzó laptopok, amelyek újabb impulzust adnak ahhoz, hogy ez az eszköz korán beépüljön a gyermeki életbe. Ez utóbbi „játékszerek” pozitívuma, hogy általában olyan játéklehetőségeket kínálnak fel a gyermekek számára, amelyek valóban az életkoruknak megfelelőek, és valóban fontos képességeket edzhetnek általuk (forma felismerés, mennyiség fogalom kialakítása, számkép felismerés).
Igazi notebook
Az iskoláskorú gyermekek esetében már hasznos része lehet a valódi számítógép használata a tanulásnak. Eleinte nehézségeket okozhat a gép használata – pl. az egérhasználat -, de láss csodát, a gyermekek játszi könnyedséggel sajátítják el az apró fogásokat is, és hamar válnak értő használójává az eszköznek.
Az általános iskolai tanításnak is részét képezi a számítógépes oktatás, hiszen a kor követelménye, hogy komoly jártasságot szerezzenek a használatában a tanulók, hiszen 21.századi munkahely nem létezik számítógépek nélkül.
A szülői felügyelet elengedhetetlen itt is!
A felelősségünk abban van, hogy korlátozzuk a számítógép előtt eltöltött idő mennyiségét, segítsünk a kívánt tartalom minél könnyebb felkutatásában és feldolgozásában, valamint minden lehető eszközt vessünk be a nem kívánt tartalmak letiltásához, hozzáférhetetlenné tételében.
Mit lát a nappaliban?
Ha kijött a szobából a nappaliba, akkor mit lát? Egy állandóan bekapcsolt, háttérzajként szolgáló televíziót, az előtte lévő kis asztalkán csipszes tányérkával? Igen?! Hogy, honnan tudom? Mert valószínűleg az Ön családja sem úszta meg azt, hogy az életük felett lassan átvegye az uralmat a „feketedoboz”. Ja, hogy ez tényleg borzasztó!? Tegyen ellene!
Csak ésszerűen!
Nem a tévé ellen kell fellépni, hanem a használatát kell optimalizálni. Hogyan? Átgondoltan, szabályok közé szorítva és nem utolsó sorban jó példát mutatva. Mert mi van, ha kidobom a készüléket és általában megtiltom a tévénézést? Jó eséllyel hozom a gyermekemet egy olyan helyzetbe, hogy a társakkal való csevegésben kirekesztetté válhat, hiszen nem lesz birtokában bizonyos információknak. Nem kell messzire menni, hiszen már az óvodában is központi téma a rajzfilmek szereplői és a reklámok által sugallt játékok léte, nem léte.
Jogos a kérdés, hogy ez helyes-e.
Nem, de ez van, tudomásul kell venni és kontrollálni a folyamatot. Szánjunk időt arra, hogy szűrjük a megnézendő műsorokat, hiszen vannak kifejezetten hasznos műsorok is (természetfilmek, színdarabok, „tanítós” gyermekműsorok, sport), amelyekből sok új és érdekes tudásanyag birtokába juthat a gyermek. Természetesen ezeket sem szabad non-stop nézetni a gyermekkel, az idő kereteket be kell határolni. A kérdéssel foglalkozó szakemberek napi egy órát javasolnak a tévénézés „gyakorlására”, szemben az átlag 6 órás tévé előtt eltöltött időtartammal.
Megütötte a fülét a nézetni szó?
Sok szülő ülteti le gyermekét okkal, ok nélkül a TV elé, pusztán azért, mert addig sincs vele baj, lehet takarítani, főzni, lazítani egy kicsit. Ne tegyük! Az okos tévézés közösen valósítható meg. Válasszuk ki a megfelelő műsort és közösen üljünk le megnézni azt. A gyermeknek így módjában áll kérdezni, ha nem ért valamit, és mi még ott, akkor tudunk neki válaszolni és tudunk magyarázatot fűzni az által még értelmezhetetlen részekhez.
Például vegyünk egy „ártalmatlan” természetfilmet!
Ha hagyjuk, hogy a gyermek „csakúgy” nézze a filmet, akkor többek között azt láthatja, hogy az oroszlán megöli és megeszi az aranyos zebrát. Ennek a puszta látványa rémisztő lehet számára. Ellenben, ha némi magyarázatot is mellékelünk hozzá – „az állatoknak is szükségük van ennivalóra, de ők nem tudnak a boltban venni, ezért nekik saját maguknak kell megszerezni azt. A kisebb és gyengébb állatokra vadásznak” -, akkor máris tompul a látottaknak az éle, és a gyermek számára is befogadhatóbbá válik az esemény. Magyarázatok hiányában csak ömlik a gyermekre a sok információ, melyek szelektálása még komoly problémát jelent a számára, és az a gondolkodásmód, ahogyan ebben az életszakaszban szemléli még a világot, könnyen téves következtetések levonását eredményezheti.
Hogyan hat egy tévéműsor egy gyermekre?
- Vizsgálatok szerint a 3 és 4 éves korosztályhoz tartozó gyermek meg van arról győződve, hogy a műsorokban szereplő figurák belátnak az otthonába és akár társalogni is lehet velük.
- A négy éves kor fölötti gyermek, már kezdi érteni, hogy amit lát azok pusztán képek és nem a valós szereplők, de a megjelenített tartalmak valóságát már nem tudja megítélni. A gyermek sokáig elhiszi azt, amit lát, nincs még eszköztára, tudása ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a reális és irreális dolgok között.
- Még a 7-8 éves kor közötti gyermek is azt gondolja, hogy ha valakit megvernek a filmben, az tényleg meg is sérül.
- A valóság és a filmen látott események szétválasztása még a felnőtteknél is okozhat zavart. Emlékezhetnek még arra az esetre, amikor a Rabszolgasors című szappanopera szereplőjének felszabadításához pénzgyűjtés indult el országunkban. Gondoljanak bele, hát még egy gyermeknél!
- Egyértelmű, hogy egy gyermeknek kell tehát a segítség a látottak értelmezésében!
Intenzív ingerek
Már kisgyermekkorban megismerkedünk a modern technikával: notebook, mobiltelefon, mp3 lejátszó, tv. A filmek, rajzfilmek, reklámfilmek alkotói számos technikai trükköt alkalmaznak a néző figyelmének állandó szinten tartásához. Gyorsan pergő filmkockák, gyorsan változó ingerek, feltűnő hang- és kép efektek — ezek együttesen azt eredményezik, hogy megnő az éberségi szint ingerküszöbe és a gyermek/felnőtt egyaránt igényelni fogja a minél harsányabb, minél intenzívebb ingereket.
Készen kapott ingerek
Az állandóan készen kapott ingerek ráadásul ellustítják a képzelő erőt (a gyermek készen kapja a figurákat, a helyszínt, nem neki kell elképzelni azokat), kevésbé mozgósítják a megismerő- és tapasztalatot levonó gondolkodási folyamatokat (a kész tényeket láthatja a filmeken) és ezáltal csökkenti a motiváltságot a valós dolgok konkrét, „kézzelfogható” megtapasztalására is.
A filmek morálja
Sokszor a létező társadalmi normáknak totálisan ellentmondó események kerülnek megjelenítésre (gyilkosság, egyéb erőszak, gátlástalanság), amelyek egy idő után természetessé, elfogadhatóvá válhatnak a néző számára és a való életben sem tartja már elfogadhatatlannak azokat.
A gyermeki elme különösen fogékony ezekre a téves utakra. Agresszív óvodáskorú gyermekek tévézési szokásait vizsgálva kiderült, hogy korlátok nélkül, akár késő estig is nézhették a tévéműsorokat. Az adott családokban könyvek, hanglemezek csak kevés számban voltak fellelhetőek és egyéb családi programokra is csak ritkán volt példa (kirándulás, játszótér).
A kevésbé agresszív gyermekeknél már kimutatható volt a tévéműsorok szülők általi szűrése, a tévé előtt eltöltött idő is szabályozva volt és több családi és egyéb kulturális programban is részük lehetett.
Befolyásolhatja az idegrendszer fejlődését
Jelenleg azzal kapcsolatban is vannak már publikált eredmények, hogy a mértéktelen tévé- és számítógép képernyő előtt való létezés, magában az idegrendszer szerkezetében, működésében is okoz elváltozást. Minél fiatalabb az az idegrendszer annál nagyobb mértékben.
Mástól veszi el az időt, növeli az elhízás veszélyét
Az is logikus gondolatmenet, hogy az a gyermek, aki sokat néz tévét, annak kevesebb ideje van mozogni — az állandó ülés, fekvés és általában a tévénézéshez szervesen hozzátartozó nassolás növeli az elhízott gyermekek és felnőttek számát, ami túl mutat az egyszerű rossz szokás kérdéskörén. Kisebb az igénye arra is, hogy saját „kétkezi” tapasztalásokhoz jusson a környezetéből, és kevesebb sikert jelent a könyvekből való információszerzés, tanulás is, hiszen a képernyő előtt ülve, kisebb erőfeszítések árán jut be az agyba az információ. Ezen tényezők együttesen nagyban hozzájárulhatnak egy figyelmi-, magatartási-, tanulási probléma kialakulásához is.
Gondoljuk csak végig a legfőbb tanulságokat!
- Igen, tehetünk arról, ha a gyermekünk függővé válik a számítógépezéstől
és a televíziózástól!
- Nekünk kell szabályozni és „felügyelni” az ilyen irányú tevékenységeket is.
- Itt is meghatározó a szülői, családi minta leutánzása, tehát jó példát kell közvetítenünk a gyermek felé.
- Mint az élet legtöbb területén, így ezen téma kapcsán is az általános érvényű „aranyközéputas” elv használata ajánlott: nem kidobni, nem kizárni az életünkből
ezen gépek használatát, de korlátok között, életünket nem nekik szentelve
kell a mindennapjainkba, így gyermekeink mindennapjaiba is beengedni őket.