SERDŰLŐK

2007.09.27 15:23

A serdülőkorról minden felnőttnek van tapasztalata, hiszen átélte. A legtöbb ember

nosztalgiával emlékszik életének erre a korszakára. Sokan úgy gondolnak rá, mint a

„végtelen szabadság” vagy a „felhőtlen boldogság” időszakára. Mégis, amikor felnőttként 

szembetaláljuk magunkat ennek az időszaknak az eleven képviselőivel, a küzdelem,

a konfliktus, a gyötrelem szavakkal tudnánk érzékeltetni a bennük zajló folyamatok

élményét. Ha közelebbről megnézzük ezt az életkort, a kamaszok önmaguk is nehéz

helyzetekről, súlyos problémákról, szenvedésről, meg nem értettségről, magányról,

bizonytalanságról és fájdalomról számolnak be saját életükkel kapcsolatban. Hogy lehet,

hogy ilyen ellentétes oldalai vannak ennek a „boldog” időszaknak? Fejlődés és lélektani

szempontból ez a viharos periódus nagyban függ a felnőttek viszonyulásától. A kamasz

átéli ennek a kornak a csodáit és mélységeit, de az hogy milyen zökkenőkkel, milyen

fájdalmakkal, milyen érzésekkel teszi, mindez függ a környezetében élőfelnőttek

reakciójától, tűrőképességétől, rugalmasságától, humorérzékétől, megértésétől,

segítőszándékától és kreativitásától.

    A kamasz társadalmi látótere fölöttébb korlátozott. Magának és társainak világa körül

csak bálványokat, felnőtteket és szülőket lát. A bálványokat vagy ledönti, vagy maga

emeli. A felnőtteket vagy gyűlöli, vagy megveti. Szüleit vagy megtagadja, vagy gyerekes

rajongást érez irántuk. Ezek az érzések már nem az egzisztenciális félelemből, a létért

való aggodalomból fakadnak, hanem a megismerés első, a daccal összekeverve

 

óriási jelentőségűvé nagyított lépései. Meghosszabbítva viszont akadályai az érettségnek.


Készíts ingyenes honlapot Webnode